A kritikák időrendi sorrendben vannak kimásolva, így szeretném átláthatóvá tenni a blog fejlődését, tehát hogy a legelső kritika óta az utolsóig milyen véleményeket kaptam. Ahány ház, annyi szokás, tehát ahány blogger, annyi vélemény. Köszönöm mindenkinek, aki foglalkozott a blogommal és szánt időt a kritikám megírására! :)xx
#1
Kinézet: Első ránézésre iszonyatosan üres. A fejléc nem igazán sokatmondó és nem kelti bennem azt az érzetet hogy tovább kéne görgetnem a történethez. Ez a legfontosabb dolog egy designban, hisz az az első dolog, amit az olvasó megpillant a blogra térve, ez a fejléc inkább egy rendezett képnek menne el. A cím betűtípusa sem az igazi és valami jobban olvasható kéne. Imádom Taissa-t,de így egymagában akkor is kevés. Szerintem kérj valakitől egy másikat, ami többet elárul a történetről. A modulok számával nincs különösebb bajom, a legfontosabbak kint vannak és nem is tűnik annyira üresnek, de nyugodtan tehetnél még ki pár dolgot. A menüt én még feldobnám egy kicsit. Elsősorban hozzáigazítanám a betűtípusát a blog betűtípusához és amikor rámegyek az egérrel lehetne rajta valami változás, pl.:a betűk között rés keletkezik, vagy megváltozik a szövegének a háttérszíne,etc..A színvilág nekem tetszik,de a fejlécet sürgősen cseréld!
Történet: Hát mivel még csak a prológus van fent annyira sok mindent nem tudok mondani. Nincsenek feltűnő helyesírási hibáid, csak néhány elütés. Egyet azonban nem értek:
,,Nem az a legnagyobb szarás, ha összeveszel a barátnőddel...''
Miért a ''szarás'' kifejezést használod? Szerintem ez a mondat így teljesen értelmetlen, és megértem hogy a káromkodással csak a Violetben felgyülemlő indulatokat akarod kifejezni, de ehelyett használhatnál teljesen mást, ha még mindig egy kicsit trágárt szeretnél, pl.:,,Nem az a legnagyobb szívás ha összeveszel a barátnőddel..." Szerintem ez így sokkal értelmesebb. A képekkel viszont óvatosan bánj,mert ennél kevesebb szöveghez már nem ajánlatos egynél több képet beletenni. Fesd le szavakkal a körülményeket a többit pedig hagyd az olvasóra.
Pontozás: 10/6
Mivel szeretem az AHS-t, ezért remélem hogy egy hozzá méltó blogot sikerül csinálnod!
Kinézet: Szép színt választottál! A lila sötét árnyalata tökéletesen illik a történethez. A betű típus is tökéletes lett. A fejléc különösen tetszik. Szépen, jól helyezkedik el, egyszerű alig van rajta valami, és bele olvad a háttérszínbe. Nem ismerem a sorozatot/filmet amiről írsz, de a történeted után kezdem megkedvelni. A többi Design résszel sincs gondom.
Történet: Drasztikus, kicsit horroros, és fantasztikus. Ennyi lenne tömören és röviden a véleményem. De inkább kifejtem jobban: A részek hosszúak, tartalmasak, és jók. A fogalmazásod különösképpen nagyon jó! Tetszik (ha nem vesszük figyelembe, hogy sorozat által írod), hogy nem hétköznapi, és nem "tini-magazinból-léptem-ki" félék a szereplők. Tate karaktere különösen megfogott. Ami legjobban megdöbbentett, hogy egyáltalán nincs helyesírási hiba! Ez nagyon megdöbbentő számomra, főleg, hogy eddig ez a második olyan blog amit olvastam, ami teljesen jó lenne. Pedig nem kevés blogot olvastam, olvasok.
Nagyon kíváncsi vagyok mi is volt az a valami a pincében, [hozzá tenném amikor olvastam egyedül voltam itthon, sötétedés után, szóval szerintem érthető, hogy miért is nem mozdultam el a laptopom elől..] és, hogy ezzel a Tate gyerekkel is mik is azok a "nem egy angyal típus" gondok.
Pontozás: Teljesen egyértelmű, hogy: 10*/10. Eddig még nem olvastam olyan blogot, amire 10 pontosat adtam volna. Teljesen megfogott az ahogyan fogalmazol, a képeiddel, amiket hozzá csatolsz egy-egy részhez és, hogy semmilyen hibát nem találtam benne.Szerintem az ügyességedet az a 47 feliratkozó is bizonyítja. [47.feliratkozód lettem..] Nagyon egy makacs, nehezen meg győzhető személyiség vagyok ezért is meglepő még számomra is a pontozás. A csillag pedig már csak a kinézet miatt..
Kinézet: Tetszik a fejléc,a formája és hogy csak Violet van rajta. :)
10/10
Helyesírás: Hibátlan!
10/10
Történet: Ennek is csak az elejébe olvastam bele,de el fogom olvasni végig! ^^ Egyszer elkezdtem nézni az AHS-t és nem tudtam abbahagyni.:3 Már csak a témája miatt is olvasni fogom :)
10/11
Össz: 30/31*
Hadd kezdjem azzal, hogy nagyon imádom az AHS-t és mikor először megláttam a fejlécet, elsuttogtam egy rövid kis imát, hogy ez az legyen, amire gondolok és ne csak az illusztráció kedvéért legyen ott az a bizonyos lány. És lám, az imáim meghallgatásra találtak.
A történet nagyon érdekes, olyan érzés, mintha bekukkanthatnák a kulisszák mögé, ott nézelődhetnénk, ahová a sorozat nem enged be minket.
A stílusod egész jó. Sok vita van róla, hogy a káromkodás ront-e egy mű értékén, de úgy hiszem Violet esetében ez a stílus indokolt. Kivéve a „szar” szóval alkotott dolgokat, pl. „elszar”. Szerintem ez hülyén hangzik, bár egyre többen használják.
Amúgy meg mit nekünk nyáladzó vámpírocskák, Tate és Violet kapcsolata a tökéletes paranormál tini dráma. Pont.
Annak ellenére, hogy ebbe a történetbe könnyű beleszeretni, vannak benne hibák. Súlyos helyesírási pontatlanságok, amikért egy fogalmazás vagy egy esszé estén elég sok pontot levonhatnak. Például: „hogy anya nem -e veri szét” Olyan nincs, hogy nem-e! Maximum, ha visszakérdezel, de egyébként a nem mellé nem teheted
az „–e”-t. Aztán, hogy „egészen pontosan mi is fog lenni". Fog lenni, ilyen nincs, erre találta ki szép magyar nyelvünk a „lesz” szót.
Volt még pár betűkihagyás, pl: előző tulajos, ragozási problémák, de ezek nem olyan szembetűnők.
Ezen kívül még figyelj arra, hogy túl sokat használod, a mire és az ugyanis átkötéseket.
Ezektől eltekintve, szerintem igazán jó kis blogot hoztál össze. Csak így tovább!
Fejléc:
Nem is mondanám ezt annyira fejlécnek, hiszen csak a lányka kivágott képére tettél egy feliratot, de azt kell mondjam, tetszik. Alapvetően nincs vele probléma, és tulajdonképpen illik is az egyébként is visszafogott dizihez, szóval... igen, nem rossz. Mondjuk én lehet, hogy nem ezt a képet választottam volna, mert elég fura arcot vág szegénykém, de nem rontja az összképet, azt kell mondjam.
Design:
Na, erről nyilván tartalmasabban tudok regélni. Háttérszínnek a lila egyik sötétebb, de kellemes árnyalatát választottad, ami meglehetősen passzol a blog depressziós témájához. A menühöz már kicsit világosabb lilát használtál, nekem ez már annyira nem tetszik, én valószínűleg hasznosítottam volna a lány/fejléc színeit itt. A szövegmodul egyszerű, de nagyszerű, se nem túl sok, de nem is kevés. Alapvetően szép, viszont számomra zavaró a kis görgető. A helyedben én inkább hagytam volna, hogy több helyet foglaljon. Csak úgy megjegyezném, hogy a kritika ezen része írásának a pillanatában 69 feliratkozód volt. Amúgy ebben semmi perverzió nincs. Csak mondom. Ötletesnek tartom, hogy a "chat" modulodat "Suttogj"-nak nevezed, igazán kreatív.
Egyéb megjegyzéseim a dizivel kapcsolatban:
Aranyosak ezek a kis mozgóképek. Általában nem preferálom őket, mert tönkreteszik az agyamban lévő szereplőket, de mivel ez a történet egy sorozat fanfiction verziója (gondolom az AHS American Horror Story-t jelent, ha nem, akkor ezer bocs:D), ezért mindegy tulajdonképpen, mert úgyis van egy kis alapunk (nekem nincs, de ez itt nem számít). Viszont a konkrét szereplőket külön oldalra raktad, így aki nincs képben a sorozattal, használhatja a világ legjobb grafikus csipjét (itt a képzeletre gondolok).
Történet:
Kezdjük a tényekkel: nem találtam olyan eget rengető helyesírási hibát, csupán pár szóismétlést, illetve elgépelés. Észrevettem azonban, hogy egy olyan hibát ejtesz, amit nagyon sokan: a gondolatjel elé pontot teszel. Nagyon fontos: a pontot nem rakjuk ki. A kérdőjelet, a felkiáltójelet, és a "pont-pont-pont"-ot igen, de a szimpla, kijelentő mondat után nem. Ha mégis kiteszed, akkor a gondolatjel túloldalán lévő mondatot nagybetűvel kezded. De ez egyébként gyakori hiba, és nem annyira szembetűnő. Amúgy alapjába véve oké.
Na és akkor át is térhetünk a szubjektív részre. Innentől tele lesz spoilerrel, szóval csak óvatosan. Jaj, és előre is szeretnék bocsánatot kérni együgyűségem miatt, de nem nézem a sorozatot, és ha mindent kristálytisztán értettem, akkor alapvetően azt követed.
A történet egy lánykáról szól, név szerint Violetről. A lány depressziós, és erre csak rátesz egy lapáttal, hogy a szülei újra össze akarnak jönni(?), ráadásul el is költöznének, amivel romba döntik a fent említett Violet életét, ami igazából nem is élet. Bennem itt merült fel az első kétely: nyilván nehéz újrakezdeni mindent, de miért van annyira kibukva, ha neki amúgy sem jó ott, ahol van? És miért vágja meg magát azért, mert a szülei balhéznak? Mindegy, ez csak az én elmém játéka. Tovább. Tate számomra roppant érdekes figura. Bár azt el kell mondjam, hogy amíg nem figyeltem fel a kis mozgóképre, addig teljesen másképp képzeltem el, meg amúgy sem szeretem ezeket a beékeléseket, de szíved joga. Violet, meg kell hogy mondjam nem lett a kedvencem, mert bár érdekes és egyedi karakter, nehezen tudok azonosulni az ilyen mértékben depressziós alakokhoz. Talán ha lenne valami rigolyája, de így egy kicsit mélabús. Lehet, hogy ez volt a cél, de én akkor sem vagyok megbékélve vele, na.
Mivel nem szeretném lelőni az összes poént az olvasók számára, megpróbálok általánosságban beszélni a továbbiakban. Rendkívül izgalmas, leköti a figyelmemet. A helyszín- és személyleírások jók, pont elég. Könnyen értelmezhető, nem kellet többször visszaolvasnom. Ügyes munka.
Összességében:
A Born To Die című blog igényes, eredeti, élveztem az olvasását annak ellenére is, hogy nem vagyok oda az ilyen témákért. Az író hölgynek nagy taps jár, gratulálok én is, és sok sikert a további tevékenységeidhez.
Kinézet: Amint megnyitottam a blogod, egyik kedvencemmé vált ez a design. Olyan bonyolultnak tűnik, de mégis olyan egyszerű. (na jó, ezt most jól elmagyaráztam.. taps, taps!) Igazából mindent rendben találtam, a chat fölött lévő gif-be pedig egyszerűen beleszerettem. Én csak annyit változtatnék, hogy a 'A történetről...' modult a menü felé helyezném. Ezen kívűl minden tökéletesnek találtam.
25/24
Történet: Egyszerűen: elképesztően jó. Annyira megfogott, bár pár résznél féltem, hogy hátha valaki megfogja a lábam, de ahhoz képest, hogy AHS fanfiction, eléggé egyedi, és nagyon jól fogalmazol! A részek mindig eseménydúsak, és engem már a trailer is nagyon megfogott! Biztos lehetsz benne, hogy egy újabb rendszeres olvasóval gazdagodtál!
25/23
Összesen: 50/47
Design
Fejléc: Szerintem túl egyszerű! Kérj meg valakit, hogy csináljon egy hasonlóan ötletes, de gazdagabb fejlécet!
Háttér: pucér... kéne az az új fejléc!
Színek: nem irritálták a szememet amikor este olvastam! Ezek a szín remek választás! :)
Tartalma
A Blog magába foglalja az American Horror Story-Murder House-t (bocsánat, ha ez esetleg nyelvhelyességi hiba, nehéz angol szót 'ragozni') ami a legelső éved. Főszereplő Violet, aki egy eléggé antiszociális tinédzser lány. Ez egy fanfiction, ha jól olvastam, szóval az alap történet (ami a valódi sorozat) más szemszögből van leírva. Nem találtam túl érdekesnek a Blogot, mivel régen láttam az AHS-t és ugyan az (szinte) csak leírva. NEM MONDOM, HOGY ROSSZ, csak inkább annak ajánlom aki nem látta a sorozatot! És lehet, hogy nem mondtam igazat, mivel lehet ez lenne a lényeg, de ezt nagyon bonyolultan tudnám leírni! Egyszerűen úgy tudnám leírni, hogy az 1. évad eleve Violet-ről szól! De ha a 3. évadot a 'Coven'-t írnád ez után, akkor ott sok mindent eltudnál magyarázni, hiszen ott nem Zoe-n van a hangsúly! :) (Igen, igen megszólalt egy AHS fan bennem és le kellett írnom! :3)
Kiknek ajánlom?
Mint amit az előbb is írtam, az olvassa aki nem látta a sorit, hiszen nem tudja mi az alap helyzet! De összegezve, a Blog Tényleg, nem rossz, csak hát.. :D
ALAPTÖRTÉNET
Úgy kezdtem neki az egésznek, hogy ez nem lehet rossz, mert ismerem a sorozatot. Hát nem csalódtam. Be kell valljam, hogy én mindig megnyitottam a blogot mikor megosztottad, de sosem jutottam el az olvasásig. Ez sajnos az unalmas fülszöveg miatt van. Számomra nincsen benne semmi, ami arra késztetne, hogy belekezdjek, úgyhogy eleinte úgy gondoltam ez nem fog nálam működni. Nagy meglepetésemre, viszont már a prológusod is megfogott (leginkább az írásmódod miatt) az első résszel pedig egyenesen felizgattad a fantáziám ( nem félre érteni ). Persze tudtam, hogy mi lesz Violettel és Tate-el mert -mint mondtam- ismerem a sorozatot. Az alap történetet illetve nem tudok mit mondani, mert ahogyan te is mondtad az alap megegyezik a sorozatéval, úgyhogy ezt nem "pontoznám".
KIVITELEZÉS
Jó, hogy hű maradtál a sorozathoz ahhoz képest, hogy sok dolgot megváltoztattál benne, ami persze nem rossz dolog, hisz mégis csak egy fanfictionról van szó. Összességben engem megfogott ahogyan kivitelezted az alap történeted. Igaz, hogy horror kategóriába nem igazán sorolnám, inkább thriller vagy misztikus, mert nincs annyi vér benne, mint a sorozatban.
Remekül helyezted el az általad kitalált jeleneteket és szépen vezetted, nem volt az az érzésem, hogy az előző részben nem is így volt mint az újban (pl mikor az előző részben kilenc éves a szomszéd kislány, de az új részben már tizet ír, te erre odafigyeltél). Szóval nem volt miért akadékoskodnom. Ami zavart, hogy Violetnek úgymond nem adtál lehetőséget arra, hogy jobban megismerje Addyt, az egy dolog, hogy csak mellékszereplő, de akkor is. Érdekes volt, hogy amikor Addy csak úgy belopódzott a szobájába és Violet nem furcsálta csak rákérdezett, itt elcsúsztál a történések felett. Jó, megint csak egy dolog, hogy Addy ezt csak egy halloweeni csínynek szánta, de én kicsit belementem volna abba, hogy mégis, hogy gondolta. Azt is említetted ugyan, hogy Addy többször osont már be a házba, de azt is, hogy még nem találkoztak. Ezt most én nem értem, akkor ismerték egymást vagy nem? Emellett persze el lehet siklani, de szerintem jobban megérintette volna az olvasókat Addy halála, ha jobban megismerhettük volna, nem csak pár szó ereéig szerepelt volna. Azonban a többi szereplő teljesen passzol mindenhogy, talán Tateből hiányoltam azt a túlzott érzékenységet, többször sírt és gyakrabban akadt ki kis dolgok miatt a sorozatban (egyébként oda-vissza vagyok a sorozat mind a négy évadáért). A két szülővel nem vagyok még rendben. Most akkor válnak vagy sem? Itt-ott azt éreztem, hogy igen máskor viszont olyan volt, mintha teljesen normális, békés család lennének( pl amikor megtalálkják a padláson a gumiruhát).
Nem szeretném nagyon a sorozathoz hasonlítani, de lehetne nyomasztóbb, több olyan jelenet, mint ami a második fejezetben volt, amikor Tate ráijesztett Leah-ra (egyébként az ő nevét, hogy ejted?). Szóval örömmel olvasnék még hasonló történéseket és ha már AHS akkor lehetne egy picivel több vér.
Következő, hogy Violet kicsit sem gyanakodott, mikor Tate többször is ott termett a házban ( lásd, mikor a három ember megpróbálja megölni Violetet és az anyukáját, de Tate a semmiből előkerül és megmenti őket). Szóval ezt egy kicsit érdekesnek tartottam.
Egy mondatban még elmondom, hogy nagyon tetszett, hogy pár párbeszéd megegyezett a sorozatbelivel mégis máshogy adta át.
Hiányoltam néhány szereplőt. Például Hayden, kiváncsi lennék rá, remélem nem hagyod ki a történetből. És akkor ott van Moira is, akit egyszer megemlítettél, de többször nem került bele a történetbe. Úgy érzem, a háttérben folynak az események, de te csak később fogsz minket azokba beavatni. Ha ez volt a terved, akkor hajrá, én kiváncsi leszek!
Annyi még, hogy az eleje engem nem győzött meg túlzottam. Unalmas volt. Igaz, hogy ott még Tate és Violet kapcsolata bontakozott ki leginkább, de egy- két részt leszámítva nem volt túl érdek feszítő. Majd jött egy löket amit már nagyon vártam, egyszerűen megadta azt, hogy miről is szól a blog és én hipersebességgel kezdtem el olvasni (anyukám hatszor szólt rám, hogy menjek végre fürdeni, nekem viszont eszem ágában nem állt letenni a telefont a kezemből). Annyira lekötött, egyszerűen imádtam amit kihoztál belőle, persze bennem is vannak még elvarratlan szálak a történettel kapcsolatban, és még mindig nem tudom tisztán, hogy Violet mit is akar, de nagyon jól összehoztad! Kellemesen csalódtam az unalmas fülszöveg után!
HELYESÍRÁS
sajnos voltak nagy hibák például a "nem-e" amit nem kérdésben alkalmaztál, úgyhogy ez nem helyes így. Ezen kívül még volt pár dolog, de nem vészesek, viszont elég szembetűnőek.
Ezek lennének:
"fejeződet" (0)
"nem is az kád" (04)
"tanár,m hanem az igazgató is" (09)
"bocsánatot szeretnék érni" (09)
"apró ki neszre" (09)
"amíg nem kapom el( nem vissza?) a pénzem" (09)
"de é nem merek"
kérdőjel helyett vesszőt írtál (10)
"elöl kissé vére a ruhája"
Engem még zavartak az "engemet" a "feléje és az "elémbe" kifejezések, nekem valamiért szúrja a szemem és nem is nagyon illenek Violethez, de lehet, hogy ezzel csak én vagyok egyedül.
Nem voltak nagy hibák, legtöbbször lehagytál egy betűt, vagy épp beleraktál egy újat, szimpla elgépelés. Remélem nem gond, hogy leírtam a hibáid és azt is, hogy nem túl fura.
ÍRÁSMÓD
Szerettem ahogy fogalmaztál, az a néha érezhető elvontság nagyon tetszett. Ugyanakkor hiányoltam a boldogság érzetét. Gondolok itt arra, mikor Violet boldog volt, nem tudtam vele mit kezdeni, nem tudtam vele együtt örülni, vagy csak Violet ennyire negatív lenne? Egy picit menj bele mélyebben abba, hogy mit érez Violet amikor boldog, lehet, hogy kevésszer van így, de akkor is jó lenne érzékelni. Külön pont, hogy eddig sosem olvastam sokáig egy olyan blogot, ami jelen időben íródott de a tiéd nagyon megfogott és igazából marhára nem érdekelt, hogy milyen időben van írva. Pont. A legtöbb esetben nagyszerűen írsz és fogalmazol!
(ügyelj a különböző érzések megfogalmazására, különben a félelmet és a szomorúságot nagyon jól érzékeltetted)
KÜLSŐ
A legmegfelőbb szavak a dizájnodra az "Egyszerű, de nagyszerű!". Nem szeretem a semmilyen fejléceket, de ennél a kinézetnél pont úgy jó ahogy van, talán a betűtípussal tudnék vitatkozni, de ez lényegtelen, ez legyen a legnyagyobb probléma. Igazából előszőr azt hittem, hogy ez egy kódos design, de rájöttem, hogy ez egy nagyszerűen összedobott alapsablon. Nagyon jól el lett készítve, gratulálok! A menü nem túl csicsás és pont elég, ez vonatkozik a szövegdobozra is. Nekem elnyerte a tetszésem. Az is nagyon tetszik, hogy a chat fölé a "suttogj" szócska került. Külön kitérnék arra, hogy remekül vannak megcsinálva a menüpontok, például az "érdekességek" nagyon haszmos és ötletes. A kimaradt jeleneteket pedig kíváncsian várom!
Összességben ez egy olyan blog, amit mindenkinek ajánlok, aki szereti a megborzongató love sztorikat, aki szereti az izgalmakat és nem utolsó sorban az AHS-t. Engem sikerült rávenned arra, hogy újra nézzem az első évadot. Teljesen megérdemli azt a sok feliratkozót, mert egy igényes és tiszta blog a Born To Die.
FEJLÉC:
Kinek mit jelent, nem igaz? Van, aki szerint a fejléc egy gyönyörűen kidolgozott munka. Aprólékos pngékből, vagy textúrákból összemosott alappal, melyre effektesen rárakjuk a karaktereket, majd ezek után valamilyen illő betűtípussal, és színnel ráírjuk a címet. Ez lenne az egyik felfogás. Aztán vannak azok, akik szerint, csak egy netről copyzott kép, amelyre undorítóan ronda betűkkel, bár találó színnel, ráírják a címet. Na? Kitaláltad, melyik kategóriába tartozol? Eltaláltad! A másodikba! Ügyes vagy…
De most őszintén? Mi a franc ez? Próbálom találni a fejlécedbe (már ha lehet annak nevezni) a jót, de nem találom! Egyszerűen… nincs semmi jó rajta. Legalább választottál volna jobb képet, vagy a történethez illőt! De neeem… nehezítsük meg a kritikus dolgát, csak azért is.
Szerintem készíttess egyet. Mert ez így nem jó. Nagyon nem jó…
Ugye az Angyali Lecke kritikájánál sem volt rendes fejléc, csak egy kép. Viszont az illett az oldalhoz. Ott levontam öt pontot, azért, mert nem szokványos fejléc. De itt még a kép sem passzol! Őszintén… nagyon sajnálom, hogy csak ennyi pontot adhatok a fejlécedre, de ez… minősíthetetlen. Pedig én kifejezetten szeretem ezt a színészcsajszit! Na, de akkor is…
10/3 (jóindulattal)
DESIGN
Sokkal jobb. A lila szín eléggé illik minden modulodhoz, effektedhez. Még a fejlécedhez is! Nem csillámpónis a kurzorod, és nincs képeffekted sem, ami még ennél is jobb. A képek, amelyeket a történet részeihez rendelsz tökéletesek. És profilod is ott van az oldalon. Bár a láblécben, de akkor is! Ha érdekel ki vagy, rád tudok guglizni. De a profilod mellől a Népszerű bejegyzéseket eltávolítanám. Az olvasót nem érdekli az, hogy, mely részeket olvasták legtöbben, mert ha tetszik neki a blogod, úgyis követni fogja az eseményeket. Felesleges. Csak „modulpazarlás”. A menüdből hiányolok valamilyen linkeffektet. Általában az ilyen fajta menükhöz szoktak rendelni ilyesmit, de ez a te dolgod. Az elrendezést, valahogy így változtatnám: Miért döntöttél úgy, hogy beleolvasol a történetbe?, Legyen- e egy videó, amiben beszélek a blogról és elárulok néhány érdekességet?, A Történetről, Menü, Parázsló gyerekek, Egybefolyunk, Suttogj, Más lelkek. A verseny tablók maradhatnak ott, ahol vannak. A bejegyzés és a modulsáv közötti választóvonalat sürgősen leszedném, mert ez így elég ramatyul néz ki, és sokat ront az összképen. Ha a fejléced ez marad, akkor a szélesség maradhat, viszont, ha a jövőben nagyobb nagyságú lesz majd, akkor majd ahhoz igazítanám azt is.
10/7
TÖRTÉNET
Ez egy AHS (Amerikai Horror Sztori) fanfiction, melynek a témája a következő:
Violet Harmon egy 17 éves lány, noha fiatalsága ellenére már sok problémával találkozott, többek között azzal, hogy családja kettészakadt, nincsenek barátai, és van egy sötét titka, amit senkinek sem mondhat el... Tate Langdon azonban bajtársként mindig a lány mellett áll, mint egy sötét árnyék...
Legalábbis a „fülszöveg” szerint. Azért bővebb értelme is van ennek.
Nos. Én egy AHS rajongó vagyok. Barátnőm hatására kezdtem nézni, és nagyon megkedveltem ezt a sorozatot. Jelenleg én is a Murder House évadját nézem, úgyhogy tökéletesen értettem mindent.
Ha ez könyv lenne, így vélekednék: olvastam már jobbat is. Izgalmasabbat is. Összetettebbet is. Bővebbet is. Milliószor csodálatosabbat is. Azonban. Az a gond, hogy, ha a tiédet el kezdem olvasni, nem tudom letenni, mert csak falom az oldalakat, és várom, hogy mi fog történni, annyira eseménydús az egész.
A gond viszont az, hogy nem tekintheted magad teljes jogú írónak, mivel a sorozat részeiben történteket veted csak „papírra”, és itt-ott ezt néhol átalakítod, kiegészíted. Tehát nem te vagy az, aki kitalálta a történetet. Te csak a… „megörökítő” vagy. Mindenesetre – ameddig olvastam – egyetlen helyesírási hibát nem találtam benne, vagy csak nem vettem észre. Sehol egy vesszőhiba, ékezethiba, ragozáshiba… makulátlanul helyes. Semmi kifogásom. A terjedelmet is remekül eltaláltad. Nem túl hosszú, nem túl kevés.
Annak ellenére, hogy nem írsz a lány érzelmeiről sokat, sőt direkt keveset, nem tartom hibának, mivel maga a főszereplő is egy csendes, zárkózott egyéniség, aki nem szeret sokat beszélni magáról. De a legfontosabb érzelmeit így is megtudjuk. Nincs benne blablabla. Nagyon jól bele tudtam magam képzelni Violet helyébe. Annyira jól meg tudod írni az érzéseit, és az események történését, mintha te magad lennél ő. Violet Harmon tényleg egy nagyon magának való csaj. De te ezt annyira jól érzékelted azzal, amit írsz, ahogyan írsz, amennyit írsz, hogy semmi kifogásom ellene. Nem tudom szavakba önteni, mennyire tetszik, ahogy próbálsz vele azonosulni, és az ő szemszögéből megírni a történéseket. És bár mindent fejezetben más történik, az előzőhöz mégis kapcsolódik – akárcsak a filmben -, és nem olyan, mintha egy teljesen új történetbe kezdenél bele. Remélem érted, mire akarok kilyukadni.
Ami külön tetszik, hogy nem írtad bele a fülszövegbe a sablonmintát, ami „Violet Harmon egy átlagos lány, aki Kukutyinba költözött zabot helyezni.” Annyira utálom, és rajtam kívül az összes többi bloggerina is. Szerintem, akiről mi írunk az egyáltalán nem átlagos, csak átlagosnak nevezhető a legtöbb tulajdonsága. Azért, mert ha az általunk választott főszereplő valóban átlagos lenne, és nem tűnne ki semmivel a többi közül, akkor nem írnánk. Mert egy teljesen átlagos lányról ki akar írni? Felkelek az ágyról. Reggelizem. Megfésülöm a barna hajamat, és elkészülök. Wécézek. Elmegyek a suliba. Tanulok. Hülyéskedek a barátaimmal. Wécézek. Hazajövök. Ebédelek. Átnézem a házim. Eszek. Gépezek. Tévézek. Wécézek. Aludni megyek. Ez egy teljesen átlagos lány napja. És azért wécézik ennyiszer, mert egy átlagember, is legalább háromszor elmegy egy nap elintézni folyó-, vagy… nem folyó ügyeit.
És te Miranda, nem írtál sehová, olyat, hogy átlagos, de azt sem emelted ki, hogy különleges. Mégis tudjuk, hogy a szereplő más, mint a többi vele egykorú.
Valamint. Majdnem szó szerint idézed azokat a dialógusokat, monológokat, amelyek elhangzanak a filmben. És ez egy fanfictionban jó. Tudunk, mire alapozni.
Azokat a szavakkal, kifejezésekkel játszadozol, amelyeket a filmbeli Violet Harmon is használ. És ez engem nagyon megfogott.
Soha nem olvastam még ennyire jó fanfictiont! Hiába, ha nem te találtad ki. Hiába, ha csak leírod, amit látsz, hallasz. Akkor is tetszik. Nem tudom megmagyarázni miért, de nekem nagyon bejött a történeted. És nem tudok semmit kiemelni, ami nem a szövegbe, helyzetbe illő, vagy nevetséges, mert minden alaposan ki van találva, így nem tudok most ezzel szolgálni. És ennek… örülök. Végre egy jó fanfiction! Ha találkoztok valami hasonlóval, ami ennyire elragadó, mint ez, nekem szóljatok elsőnek! Köszönöm az élményt, Miranda. Öröm volt megírni a kritikát neked.
10/10
Összesen: 30/20
Véleményem szerint:
- nagyon rossz a fejléced
- a designod nem rossz, de akad, mit javítani
- a fogalmazásod, és a szereplők megjelenítésében őstehetség vagy
- csak így tovább!
Fejléc:
Amikor először megláttam, nem tudtam, elképzelni, hogy hogy is van valójában ez a fejléc, de amikor lementettem és beraktam ide, akkor tudatosult bennem, hogy ez nem is igazán fejléc. A háttérben van valami minta, amiről fogalmam sincs mit ábrázol és nem is szép. Középen egy png és alatt a cím, ami alig látszik. Egy olyan bloggal sem találkoztam, amin a fejléc széléi le lennének gömbölyítve. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de nem tetszik!
Egy kérdés! A fejlécre az van írva, hogy 'We were born to die', de a blogon már csak annyi van feltüntetve, hogy 'Born to die'. Hogy is van ez?
Design:
Régebben én is mindig feketére csináltam meg a design-t, de aztán leszoktam róla, mert rájöttem, hogy ez nem valami szép. Nagyon nyomott hangulatot sugároz - ami persze illik a történethez -, de akkor sem kell feltétlenül feketének lennie. Lehetne bármelyik másik szín, csak sötétebbre állítva. Ami egy kis hangulatot ad a blognak, az az, hogyha a kurzort ráviszem a címre, akkor az átvált sárga színre.
A 'történetről'-t és a menüpontokat cseréld fel, mert az úgy igényesebb és szebb. A feliratkozókat lejjebb tenném, a chat-et pedig feljebb. A kérdéseket pedig a versenyek fölé.
Történet:
Amikor megnyitottam a tartalomjegyzéket, akkor csak néztem egyet, hogy most mi van. Körülbelül ilyen fejem lehetett: O.o'
Igazából nem értem. Több rész van és a részeken belül fejezeteket(?)? Kérlek, ezt magyarázd el, mert ez egy kissé túlbonyolított és számomra értelmetlen. Elolvastam azt a részt az érdekességeknél, hogy mégis hogy tervezted ezt a blogot, de nem lettem tőle okosabb.
A bejegyzéseknél mindenhol kétszer szerepel a cím. Minek? Ha felírod a címnek kialakított helyre a címet, akkor nem kell még egyszer, felesleges.
A legelső rész számomra unalmasra sikeredett és egy kicsit sablonosnak. Szülők bejelentik a gyereknek, hogy elköltöznek, a gyerek hátrahagy mindent, majd új suli, új barátok, stb...
A kedvenc részem a 10. fejezet volt. Tate, nagyon édes, de túlságosan is gondoskodó a számomra.
A 11. részben valamiért nagyon furán van a bejegyzés. Egyszer a lap jobb oldalán van szöveg és a háromnegyed rész üres, másszor pedig fordítva. Ennek nézz utána, mert rontja a külsőt!
Helyesírási hibát nem igazán vettem észre. Igényes blog, a történet szempontjából. Részletesen írsz és bele élheti magát az ember.
Fejléc:
Nem tudom, ki mennyire figyeli a blogot, de aki igen, az talán most tudni fogja, hogy miről is beszélek. Az előző szebb volt. Pontosan nem emlékszem, hogy hogy nézett ki, de ugyanúgy Violet volt rajta… csak szebb változatban. A mostani fejlécen… nem igazán tetszik semmi. De, egy valami; Maga a látvány. (Ezt most meg is magyarázom)
Violet lázadó. Azt hiszem, ez a pillanatkép ábrázolja őt a legjobban; mind a történetben, mind a sorozatban. Viszont ettől függetlenül nem tetszik a rajta lévő effekt, konkrétan úgy néz ki, mintha öreges bőre lenne.
A betűtípus egyszerű. Túl egyszerű, abszolút nem illik a történethez. Hiányolom a lázadó, cirádás betűket. Azt hiszem, még egy Tate-t elfogadtam volna a háttérben. :D
Nem mondom rá, hogy „undorítóan ocsmány”, mert egyrészt nem illik egy kritikusnak ilyet mondania, másrészt nekem tetszik, csak olyan kis egyszerű.
10/4
Háttér, sablon, színek:
Ezzel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Egy egyszerű, szürkés lila háttérről beszélünk, ugyanezt a színt kapja a bejegyzés háttere is. Egyszerű. Már-már túl egyszerű. Egyszer azt írtad, hogy Violethez szeretted volna igazítani az egész blogot, amivel nem is lenne semmi baj, ha Violet egyszerű lenne. De ő minden, csak nem az. A lázadót előbb aggatom rá.
Hogy ne csak lehúzzam a kinézetet; harmóniában vannak a színek, és köszönöm, hogy fekete helyett sötétlilát használtál. A bejegyzés címek szerencsére nem olyan egyszerű típussal vannak írva, szóval ez plusz pontot érdemel.
5/3
Elrendezés, modul:
Hűha, ráférne egy kis igazítás! Legelsőnek én az „Egybefolytunk” gifet látnám szívesen, valamilyen szinten kapcsolódik a történeted leírására, amit a második helyre tennék. Előbb szoktam elolvasni, mint a menüt megnézni. Hisz’, ha nem tetszik az alapötlet, nem keresgélek a menüpontok között. Aztán jöhetne a menüpont, majd az az aranyos idézet a dalból. Ezt követné a feliratkozók, a chat, majd a szavazás modulok. Ezek után jöhet bármi.
A menüvel nincs különösebb problémám.
5/3
Effektek:
Eggyel találkoztam, az sem annyira nagy durranás; a poszt címek világosabb színt öltenek, ha rávisszük az egeret. A menükód viszont levett a lábamról; szintén egy egyszerű darabról beszélünk, de nekem mégis tetszik. J
+1
Könyvborító:
Nem. Abszolút nem. Maga a színvilág, az elrendezés, a képek… egyáltalán nem illenek a bloghoz. Ezt nem ártott volna Violethez igazítani és valami sötét színt adni neki. Sokkal egyszerűbben és szebben meg lehetett volna oldani az egészet. A karakterek és tárgyak a háttérben halványak, nincs meg az a bizonyos hangsúly. Egy könyvborítónak szerintem pont az lenne a lényege, hogyha ránézel, akkor legyen valami fogalmad a történet témáját illetően. Ez nincs meg itt. Három Violetet is látok, de egy se adja át azokat az érzéseket, amiket át kellene. A borítónak is sötétnek kellene lennie, kicsit depisebbnek – elvégre Violet is az, akiről a történet szól. A felirat típusa és effektje sem tetszik. Túl egyszerű, ráadásul miért lóg bele szegény lány hajába? Lejjebb kellett volna tenni, nagyobb és más betűtípusban. Az egyetlen jó dolog, hogy nem VP logót tettél rá, hanem a BS logóját.
5/1
Mennyi esélye van a blognak?
Vegyes érzelmeim vannak. Valószínűleg halogatnám az elolvasását, nem szeretem a depressziós hangvételű, komor történeteket.
Alapötlet:
„"- Halottnak érzem magam. És ezt tudod honnan szedem? Onnan, hogy meghalt a lelkem. Csak egy test vagyok. Egy élettelen test..."
Violet Harmon egy tizenhét éves lány, noha fiatalsága ellenére már sok problémával találkozott, többek között azzal, hogy családja kettészakadt, nincsenek barátai, és van egy sötét titka, amit senkinek sem mondhat el. Tate Langdon titokzatos, szőke hajú és mélybarna szemű, visszahúzódott, félelmetes fiú, aki pszichiáterhez jár, történetesen Violet édesapjához. Vajon mi történik, ha a depressziós és a pszichopata egymásra talál? Vajon mit tud a két visszahúzódott tinédzser tenni a rengeteg zavaró tényező ellen? Violet élete eddigi legnagyobb megpróbáltatásán megy keresztül, Tate azonban bajtársként mindig a lány mellett áll, mint egy sötét árnyék. Violet nem is tudja, hogy a fiú angyali külseje ellenére igazán nagy veszélyt jelenthet számára...”
A második mondat sehogy sem értelmes, de ezt majd később a fogalmazásnál. Az alapötleten kicsit összeráncoltam az ívelt szemöldökeimet, ugyanis kissé – nagyon -, furcsának találtam, hogy egy depressziós és egy pszichopata egymásra talál. Ja, egyébként én nem néztem ez előtt a sorozatot, csak úgy mellékesen megjegyezném. Összességébe véve egyik felem tucatnak nyilvánítja, a másik viszont nem. Az előbbi azért, mert minden második blog depressziós, amiket nem nagyon szeretek. Az utóbbi pedig, mert nem találkoztam még pszicho-depi kombinációval. Ez eléggé érdekesen hangzik, szóval lehet, hogy adnék egy esélyt a dolognak. Ugye hitelesen tudod leírni a dolgokat?
5/4
Trailer:
Nem volt nehéz dolgod, mivel már meglévő anyagokból dolgoztál. Mégis szépen össze tudtad válogatni, megfelelő momentumokat választottál, ami nem hinném, hogy egyszerű feladat volt, tekintve, hogy 14 (?) részes a sorozat. (Ha jól tudom.) A zeneválasztás tök egyértelmű; Born To Die Lana Del Rey-től. Szövegileg teljesen megfelel a történetnek, remek választás volt. A narráció furán vette ki magát, de nem különösebben zavar. Összességében a trailered bemutatja a történetet, a zene és a szöveg tökéletesen passzol hozzá. (Egyébként a sorozatban az a fütyülős rész, benne van a Kill Bill-ben *o*)
5/5
Mennyi esélye van a blognak?
Tudod mit? Adjunk neki egyet. Nem többet!
Prológus:
Azt hiszem, én még akkor találtam rá a blogodra, amikor csak a prológus volt fent, szóval fáking ászom, én már az elejétől kezdve nyomon követem a blogodat :D Bevallom, még nem igazán találkoztam ilyen hosszú prológussal, de összességében tetszett és felkeltette az érdeklődésemet. Talán ez volt az oka, hogy elkezdtem nézni az AHS-t. Violet személyisége tetszett, a szülőket pedig az első pillanattól kezdve utáltam – annak ellenére, hogy nem tettek semmi rosszat. Azt hiszem, egy tökéletes kezdés volt, ennél jobbat még én sem tudtam volna kitalálni.
Ez az „új ház, új élet” már eléggé unalmas, de hé, tulajdonképpen minden horrorfilm így kezdődik, szóval hitelesnek hitelesek maradtál. És még megjegyezném, hogy imádtam Violet karakterét, ami azért fura, mert általában utálom a depressziós főszereplőket. Nekem Violet annyira más volt. Értem ezt arra, hogy a szülei előtt teljesen normálisan viselkedik, szerintem ők sem tudják, hogy a lányuk depis. Ami mondjuk érthető is, tekintve, hogy a nap nagy részét veszekedéssel töltik.
Amit a mai napig nem értek, az a szülők helyzete. Ugyan hű maradtál a sorozathoz, azt még ebből a történetből sem tudtam kideríteni, hogy vajon miért maradtak együtt. Vagyis inkább minek?
Rövidre zárva attól függetlenül, hogy hosszú a prológus, tetszett, és kíváncsian vártam a folytatást. (Vártam volna, ha nem kezdem el nézni az AHS-t)
5/4
Mennyi esélye van a blognak?
Mivel a prológusban nem volt annyi depresszió, hogy felkössem magam olvasás közben, adok neki egy esélyt.
Fogalmazás, íráskészség:
A tartalmat elolvasva találtam egy mondatot, ami eléggé értelmetlen. Nem kell oda a „noha”, mert nem magyarázod meg, hogy miért írtad. Inkább úgy kellene, hogy „noha fiatal,” <- ez esetben az „ellene” szó sem kell.
Violet Harmon egy tizenhét éves lány, noha fiatalsága ellenére már sok problémával találkozott, többek között azzal, hogy családja kettészakadt, nincsenek barátai, és van egy sötét titka, amit senkinek sem mondhat el.
Általában elrontod az „-e”-s igéket, mindig szóközt raksz a kötőjel elé, ami felesleges.
„Óriási törést-zúzást hallok, ezért lemegyek megnézni, hogy anya nem veri -e szét apa fején az új kanapénkat.”
„Ez mellett” és „az mellett” nem létezik. Csak „emellett” és „amellett”.
Az a gondolat fojtogatott, hogy Tate egy teljesen más ember, mint aminek gondoltam - veszélyes, az mellett pedig hűvös és titokzatos.
H: Az a gondolat fojtogatott, hogy Tate egy teljesen más ember, mint aminek gondoltam - veszélyes, amellett pedig hűvös és titokzatos. (3. fejezet)
Ahhoz képest, hogy már elkezdted javítani a fejezeteket, szinte mindegyikben találtam egy-két elírást. Nem ártana újra átolvasni, bemásolok párat – nem mindet -, hogy ezzel is segítsem a munkádat:
Prológus: Nevetséges gondolat, hiszen sosem voltunk normálisak, legavlábbis amióta betöltöttem a tizenkettedik életévemet, azóta biztos nem!
A vagdosás nem tartozik rájuk, nem tartozik senkire, ez az n egyéni gondom.
1. fejezet: A suli szabályai közt az is ott van, hogy tilos a nyilvános helyeken dohányozni, de igazából leszrják ezeket, csak a látszat miatt áll fenn, ahogyan minden más is.
Anyu ül az sztalnál, szemben vele pedig apa.
Első pillantásra nem nézném többnél tizenhatnál, de amikor jobban szemügyre veszem, igazából elég érettnek tűnik ahhoz, hogy tizennyolcévesnek lássam.
2. fejezet: Természetesen megvan a maga története ennek az alacsony mennyiségnek, mégpedig az, hogy éllítólag kísértetek lakoznak itt, akik még a mái napig is ostromolják ezt a helyet.
Először azt hiszem, hogy me akar csókolni, amire még enyhén szólva nem vagyok felkészülve.
5/4, fogalmazás oké, elírások viszont vannak.
Történet:
Az első fejezetben éreztem igazán, hogy megismerhetjük a főszereplőt. Az érzéseit és gondolatait többnyire mi is átérezzük, és sikerült elérnie, hogy egy szempillantás alatt megutáljam a szülőket úgy, hogy közben őket is sajnálom. Fogalmam sincs, hogy miért, de az anyuka helyzetét sokkal jobban megértem, s bár alig foglalkozik Violettel, mégis szomorú vagyok, ha rá gondolok. Meglepő módon az apukát egyáltalán nem tudom elfogadni, színtiszta gyűlölettel gondolok rá, és mindig azt várom, hogy mikor döf valaki a mellkasába egy hatalmas kést. Voltaképp ő tehet mindenről.
Egy nagyon pöppet – konkrétan egy bekezdésnyit – olvashatunk az iskoláról. Naná, hogy Violet a fekete bárány, őt már rögtön mindenki kibeszéli az első nap, függetlenül attól, hogy nem csinált semmit. Lehetséges egyáltalán ilyen?
Ezen kívül megismerhetjük rég várt fiú főszereplőnket, Tate-t, aki pszichopata. Hú, nem semmi, igaz? Persze, mondanátok, hogy millió egy olyan blog van, ahol depressziós csajszik belezúgnak a pszichopata pasiba, ám Miranda az első ilyen blogok között szerepelt, ezért kíváncsian olvastam tovább, hogy no vajon ebből mi sülhet ki? (Egy kis agy.) Tate Violet apjához jár kezeltetni magát, amit azért nem értek, mert minek megy a pszichopata egy pszichopata pszichiáterhez? (Aki ezt ki tudta mondani, annak respect.)
Kiderül, hogy Tate annyira nem pszichopata – vagyis de, de mégsem -, mert jófiú módjára folytat bájcsevejt főhősnőnkkel, aki ezt kihasználva kiölti lelke nyomorát. (Öribari szagot érzek.)
Aztán megjelenik APA, aki hazazavarja ifjú lányának egyetlen udvarlóját. Hát, nem romantikus? (Viccen kívül, ez még a valóságban is g.á.z.)
A második fejezetben megismerkedünk Leah-val, aki szintén depressziós, emiatt Violet egyből megkedveli, és mintha 1000 éve ismernék egymást, mesélni kezdenek életük történetéről. Leah szeretne szellemeket idézni, ezért megkéri Violetet, hogy használhassa a pincéjüket. A lány persze nem örül, nem is értem miért, hisz’ szereti a bizarr dolgokat, nem? Megkéri Tate-t, hogy ijessze el Leah-t (igazi öribari), aki meg is teszi, és nem épp a legszebb módon. Megmondom őszintén, hogy az a gif nem kellett volna, mert most, hajnali háromkor másra se vágytam, csak egy kis szívinfarktusra. Ezután Leah sikítva elmegy, Violet pedig sírásban tör ki, mert… Miért is? Tate megijesztette? Hát, az ő ötlete volt, egy pszichopatának azt mondani, hogy ijesszen el valakit, egyenlő a halállal.
Szerencséje van Leah-nak, hogy nem halt meg. Jó, szerzett három karmolást, meg egy enyhe szívinfarktust, de legalább nem jut többet az az ostoba ötlet az eszébe, hogy „idézzünk szellemeket”.
A harmadik fejezetben ismét beszélgetnek egymással a két jó barát (Leah és Violet), ám a lány nagyon megharagudott Violetre, mert konkrétan azzal fenyegette, hogy FELJELENTI. FEL-JE-LEN-TI. MIÉRT? *caps off* MIÉRT? Mi oka van egy nem csak depis, de bolond lánynak arra, hogy feljelentsen egy másik depist, aki legalább nem bolond? Szellemidézés gyanánt? Azt hiszem, ezt mész a Szí Esz Áj, Losz Ándzselesz is megirigyelné. Violet egyedül maradt. Ismét. Tate-tel nem beszél, mert… mert nem, a szüleivel nem beszél, mert… mert nem, magával nem beszél, mert… mert miért ne?
Kiderül még az is, hogy az édesanyja terhes. Jelzem, még mindig CSAK a harmadik fejezetnél tartunk, de már több dolog történt, mint kecskefing a mezőn. Voltaképp ezen annyira felháborodik Violet – mármint a terhességen, nem a kecskefingon -, hogy nagyon. Tényleg, nagyon. Ami jogos is, hisz nézzük meg a szülők helyzetét – nem valami rózsás.
Az apuka elutazik, ezzel egyedül marad Violet és az anyja, rendesen összevesznek, majd Violet… tovább hallgatja a zenét. Komolyan, ez a csaj csak a zenebonán él.
Amikor azt mondtam, hogy eszeveszettül rohannak az események, nem vicceltem. Jelzem, még mindig csak egy fejezettel járok előrébb, mégis több akció volt a negyedik fejezetben, mint egy két órás akciófilmben. Talán ez volt a kedvenc részem – a történetben és a sorozatban is. Megérkeztek a betörők, akiknek nemrég Violet kopácsolt ki az ablakon. Kiderül, hogy ők is buggyantak (itt mindenki az), ugyanis Violetet vízbe akarják fujtani, az anyukát pedig megkéselni. Mindezt egy régi történet miatt, ami visszanyúlik száz évre. Egyszer csak megjelenik a szőke herceg – Tate -, aki arra utasítja Violetet, hogy csalogassa le a betörőket a pincében. MIT KERESETT OTT? Lehetséges, hogy lenn maradt, amikor összevesztek Vioval? Ott éjszakázott két héten át? Remélem, hogy azért nem ennyire bolond. Na, mindegy, erre remélem, a későbbiekben fény derül; a lényeg, hogy megmenekült a két nőszemély, akik elkezdenek az utcán FUTNI segítségért kiáltva. Komolyan, csak nekem jutna eszembe, hogy bekopogjak egy házba, ahol telefonhoz jutva hívnám a rendőrséget? Valószínűleg.
Az ötödik fejezet már kissé laposabb, mint a többi. Nem igazán történik benne semmi azon kívül, hogy megjelennek a zsaruk, s kikérdezik Violetet és a szüleit. Violet valamiért – tényleg nem tudom, miért – felkapja a vizet, konkrétan elküldi a rendőröket pipacsfalvára, meg vissza. Hul á logiká? Mindegy is, visszatért a legutáltabb ember a történetben; az apuka. Bámmeg, már kezdtem örülni, hogy őt is megtámadta valami mumus. Azért még reménykedek.
Visszatért hőn szeretett Tate bácsink, aki azt hiszem már minden fejezetnél jelen lesz. Beszélget Violettel apró kis semmiségekről, mint a „mit keresel itt” „hogy kerülsz ide” „kell cigi?”.
Szívesen írnék még sorokat erről a fejezetről, de az a helyzet, hogy más nem igazán történt. Ja, de. Violetet el akarják küldeni dilidokihoz. FUCKING dilidokihoz. Nadehát az az egész családnak kellene!
5/5
Kommentárok:
„Kissé személyes ügy, de azért örülök, hogy megosztotta velem, mivel, nem szeretném elkiabálni, de emberemre találtam.”
Majd együtt vagdossátok magatokat, és koccintotok a marék gyógyszerre, hát nem csudiszupi? ^^
„Próbálom kitalálni, hogy mire megy ki a játék.”
Nocsak, nocsak, Monopolyzunk?
„Édesapám eddig nem is törődött velem rendesen, és most valami hőst akar játszani?”
Ő az új Pikáccsú.
„Tate tényleg rendes fiú, vele hasonlóval még nem találkoztam, ráadásul szerepel azon a rövid listán, akiket kedvelek, és ez egy ilyen undok embernél, mint nálam, igazán furcsa.”
Valószínűleg csak nekem vannak furcsa barátaim.
„Van még egy csomó más rémsztori is, a legtöbb a pincében játszódik, ott kezdődik minden. Nem tudom, hogy higgyek -e benne, vagy inkább ne, mindenesetre eléggé izgalmas dolog egy ilyen régi épületben élni.”
Izgalmas? IZGALMAS? Izgalmas, ha kapsz egy kiskutyát. Ez kérlek, VÉR-FAGY-ASZ-TÓ.
„Abban tartom a pirulákat, amiket be szoktam venni, amikor nem birok aludni. Lenyelem egy marékkal, majd visszafekszem az ágyra.”
Nem vagyok egy matekzseni, nem igazán vágom a mennyiségeket, de EGY MARÉK??????? Víz nélkül? Én anélkül egy felet nem bírok lenyelni.
„Szeretném enyhíteni a fájdalmamat, és talán ez segíthet.”
Hát, ő, izé… nem.
„Nem fog megoldani semmit sem, de ad egy kis gondolkodási időt a szervezetemnek.”
Minek kell egy kis gondolkodásnyi idő a szervezetednek? Mióta tud a szervezet gondolkodni?
„Hirtelen felindulásból kikopogok az ablakon, majd lesem a reakciójukat. Mindhárman összerezzennek, majd kővé dermednek.”
Nettyke reakciója egy ilyen szituációban: *szívinfarktus* *sokkhatás* *elbúj a takaró alá*
„Hahú, még kezet sem fogtam soha fiúval, egyáltalán nem illik rám ez a jelző.”
Na HAHÚÚÚ!
„- Az a valami meg is ölhetett volna mindkettőnket. Ennyivel tartozol nekem, amiért nem jelentettelek fel a rendőrségen téged is meg Tate-et is”
És mit mondtál volna, édes aranyvirág rózsabimbóm? „Megtámadott a sátán?” Esetleg: „Hát, szellemeket idéztünk, aztán hopp, megjelent egy ördög”. Igen, ez jelentős ok arra, hogy valaki feljelents.
„- R. Franklin leszármazottjai vagyunk. Ő volt az öregapánk. Nem tudom, hogy ismeritek -e a történetét…”
Ő találta ki Frankensteint, nem?
„Akkoriban a nővérek igazán becstelen ribancok voltak.”
Most már nem azok?
„- Ugye nem baj, ha körülnézek a hűtőben? A műsor nemsokára kezdődik, én pedig rohadtul éhes vagyok.”
Én is éhenkórász vagyok, de hogy mészárlás közben kajálni? Hozd a popcornt.
Összesen: 50/33+1
Amikor először megláttam, nem tudtam, elképzelni, hogy hogy is van valójában ez a fejléc, de amikor lementettem és beraktam ide, akkor tudatosult bennem, hogy ez nem is igazán fejléc. A háttérben van valami minta, amiről fogalmam sincs mit ábrázol és nem is szép. Középen egy png és alatt a cím, ami alig látszik. Egy olyan bloggal sem találkoztam, amin a fejléc széléi le lennének gömbölyítve. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de nem tetszik!
Egy kérdés! A fejlécre az van írva, hogy 'We were born to die', de a blogon már csak annyi van feltüntetve, hogy 'Born to die'. Hogy is van ez?
Design:
Régebben én is mindig feketére csináltam meg a design-t, de aztán leszoktam róla, mert rájöttem, hogy ez nem valami szép. Nagyon nyomott hangulatot sugároz - ami persze illik a történethez -, de akkor sem kell feltétlenül feketének lennie. Lehetne bármelyik másik szín, csak sötétebbre állítva. Ami egy kis hangulatot ad a blognak, az az, hogyha a kurzort ráviszem a címre, akkor az átvált sárga színre.
A 'történetről'-t és a menüpontokat cseréld fel, mert az úgy igényesebb és szebb. A feliratkozókat lejjebb tenném, a chat-et pedig feljebb. A kérdéseket pedig a versenyek fölé.
Történet:
Amikor megnyitottam a tartalomjegyzéket, akkor csak néztem egyet, hogy most mi van. Körülbelül ilyen fejem lehetett: O.o'
Igazából nem értem. Több rész van és a részeken belül fejezeteket(?)? Kérlek, ezt magyarázd el, mert ez egy kissé túlbonyolított és számomra értelmetlen. Elolvastam azt a részt az érdekességeknél, hogy mégis hogy tervezted ezt a blogot, de nem lettem tőle okosabb.
A bejegyzéseknél mindenhol kétszer szerepel a cím. Minek? Ha felírod a címnek kialakított helyre a címet, akkor nem kell még egyszer, felesleges.
A legelső rész számomra unalmasra sikeredett és egy kicsit sablonosnak. Szülők bejelentik a gyereknek, hogy elköltöznek, a gyerek hátrahagy mindent, majd új suli, új barátok, stb...
A kedvenc részem a 10. fejezet volt. Tate, nagyon édes, de túlságosan is gondoskodó a számomra.
A 11. részben valamiért nagyon furán van a bejegyzés. Egyszer a lap jobb oldalán van szöveg és a háromnegyed rész üres, másszor pedig fordítva. Ennek nézz utána, mert rontja a külsőt!
Helyesírási hibát nem igazán vettem észre. Igényes blog, a történet szempontjából. Részletesen írsz és bele élheti magát az ember.
Fejléc:
Nem tudom, ki mennyire figyeli a blogot, de aki igen, az talán most tudni fogja, hogy miről is beszélek. Az előző szebb volt. Pontosan nem emlékszem, hogy hogy nézett ki, de ugyanúgy Violet volt rajta… csak szebb változatban. A mostani fejlécen… nem igazán tetszik semmi. De, egy valami; Maga a látvány. (Ezt most meg is magyarázom)
Violet lázadó. Azt hiszem, ez a pillanatkép ábrázolja őt a legjobban; mind a történetben, mind a sorozatban. Viszont ettől függetlenül nem tetszik a rajta lévő effekt, konkrétan úgy néz ki, mintha öreges bőre lenne.
A betűtípus egyszerű. Túl egyszerű, abszolút nem illik a történethez. Hiányolom a lázadó, cirádás betűket. Azt hiszem, még egy Tate-t elfogadtam volna a háttérben. :D
Nem mondom rá, hogy „undorítóan ocsmány”, mert egyrészt nem illik egy kritikusnak ilyet mondania, másrészt nekem tetszik, csak olyan kis egyszerű.
10/4
Háttér, sablon, színek:
Ezzel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Egy egyszerű, szürkés lila háttérről beszélünk, ugyanezt a színt kapja a bejegyzés háttere is. Egyszerű. Már-már túl egyszerű. Egyszer azt írtad, hogy Violethez szeretted volna igazítani az egész blogot, amivel nem is lenne semmi baj, ha Violet egyszerű lenne. De ő minden, csak nem az. A lázadót előbb aggatom rá.
Hogy ne csak lehúzzam a kinézetet; harmóniában vannak a színek, és köszönöm, hogy fekete helyett sötétlilát használtál. A bejegyzés címek szerencsére nem olyan egyszerű típussal vannak írva, szóval ez plusz pontot érdemel.
5/3
Elrendezés, modul:
Hűha, ráférne egy kis igazítás! Legelsőnek én az „Egybefolytunk” gifet látnám szívesen, valamilyen szinten kapcsolódik a történeted leírására, amit a második helyre tennék. Előbb szoktam elolvasni, mint a menüt megnézni. Hisz’, ha nem tetszik az alapötlet, nem keresgélek a menüpontok között. Aztán jöhetne a menüpont, majd az az aranyos idézet a dalból. Ezt követné a feliratkozók, a chat, majd a szavazás modulok. Ezek után jöhet bármi.
A menüvel nincs különösebb problémám.
5/3
Effektek:
Eggyel találkoztam, az sem annyira nagy durranás; a poszt címek világosabb színt öltenek, ha rávisszük az egeret. A menükód viszont levett a lábamról; szintén egy egyszerű darabról beszélünk, de nekem mégis tetszik. J
+1
Könyvborító:
Nem. Abszolút nem. Maga a színvilág, az elrendezés, a képek… egyáltalán nem illenek a bloghoz. Ezt nem ártott volna Violethez igazítani és valami sötét színt adni neki. Sokkal egyszerűbben és szebben meg lehetett volna oldani az egészet. A karakterek és tárgyak a háttérben halványak, nincs meg az a bizonyos hangsúly. Egy könyvborítónak szerintem pont az lenne a lényege, hogyha ránézel, akkor legyen valami fogalmad a történet témáját illetően. Ez nincs meg itt. Három Violetet is látok, de egy se adja át azokat az érzéseket, amiket át kellene. A borítónak is sötétnek kellene lennie, kicsit depisebbnek – elvégre Violet is az, akiről a történet szól. A felirat típusa és effektje sem tetszik. Túl egyszerű, ráadásul miért lóg bele szegény lány hajába? Lejjebb kellett volna tenni, nagyobb és más betűtípusban. Az egyetlen jó dolog, hogy nem VP logót tettél rá, hanem a BS logóját.
5/1
Mennyi esélye van a blognak?
Vegyes érzelmeim vannak. Valószínűleg halogatnám az elolvasását, nem szeretem a depressziós hangvételű, komor történeteket.
Alapötlet:
„"- Halottnak érzem magam. És ezt tudod honnan szedem? Onnan, hogy meghalt a lelkem. Csak egy test vagyok. Egy élettelen test..."
Violet Harmon egy tizenhét éves lány, noha fiatalsága ellenére már sok problémával találkozott, többek között azzal, hogy családja kettészakadt, nincsenek barátai, és van egy sötét titka, amit senkinek sem mondhat el. Tate Langdon titokzatos, szőke hajú és mélybarna szemű, visszahúzódott, félelmetes fiú, aki pszichiáterhez jár, történetesen Violet édesapjához. Vajon mi történik, ha a depressziós és a pszichopata egymásra talál? Vajon mit tud a két visszahúzódott tinédzser tenni a rengeteg zavaró tényező ellen? Violet élete eddigi legnagyobb megpróbáltatásán megy keresztül, Tate azonban bajtársként mindig a lány mellett áll, mint egy sötét árnyék. Violet nem is tudja, hogy a fiú angyali külseje ellenére igazán nagy veszélyt jelenthet számára...”
A második mondat sehogy sem értelmes, de ezt majd később a fogalmazásnál. Az alapötleten kicsit összeráncoltam az ívelt szemöldökeimet, ugyanis kissé – nagyon -, furcsának találtam, hogy egy depressziós és egy pszichopata egymásra talál. Ja, egyébként én nem néztem ez előtt a sorozatot, csak úgy mellékesen megjegyezném. Összességébe véve egyik felem tucatnak nyilvánítja, a másik viszont nem. Az előbbi azért, mert minden második blog depressziós, amiket nem nagyon szeretek. Az utóbbi pedig, mert nem találkoztam még pszicho-depi kombinációval. Ez eléggé érdekesen hangzik, szóval lehet, hogy adnék egy esélyt a dolognak. Ugye hitelesen tudod leírni a dolgokat?
5/4
Trailer:
Nem volt nehéz dolgod, mivel már meglévő anyagokból dolgoztál. Mégis szépen össze tudtad válogatni, megfelelő momentumokat választottál, ami nem hinném, hogy egyszerű feladat volt, tekintve, hogy 14 (?) részes a sorozat. (Ha jól tudom.) A zeneválasztás tök egyértelmű; Born To Die Lana Del Rey-től. Szövegileg teljesen megfelel a történetnek, remek választás volt. A narráció furán vette ki magát, de nem különösebben zavar. Összességében a trailered bemutatja a történetet, a zene és a szöveg tökéletesen passzol hozzá. (Egyébként a sorozatban az a fütyülős rész, benne van a Kill Bill-ben *o*)
5/5
Mennyi esélye van a blognak?
Tudod mit? Adjunk neki egyet. Nem többet!
Prológus:
Azt hiszem, én még akkor találtam rá a blogodra, amikor csak a prológus volt fent, szóval fáking ászom, én már az elejétől kezdve nyomon követem a blogodat :D Bevallom, még nem igazán találkoztam ilyen hosszú prológussal, de összességében tetszett és felkeltette az érdeklődésemet. Talán ez volt az oka, hogy elkezdtem nézni az AHS-t. Violet személyisége tetszett, a szülőket pedig az első pillanattól kezdve utáltam – annak ellenére, hogy nem tettek semmi rosszat. Azt hiszem, egy tökéletes kezdés volt, ennél jobbat még én sem tudtam volna kitalálni.
Ez az „új ház, új élet” már eléggé unalmas, de hé, tulajdonképpen minden horrorfilm így kezdődik, szóval hitelesnek hitelesek maradtál. És még megjegyezném, hogy imádtam Violet karakterét, ami azért fura, mert általában utálom a depressziós főszereplőket. Nekem Violet annyira más volt. Értem ezt arra, hogy a szülei előtt teljesen normálisan viselkedik, szerintem ők sem tudják, hogy a lányuk depis. Ami mondjuk érthető is, tekintve, hogy a nap nagy részét veszekedéssel töltik.
Amit a mai napig nem értek, az a szülők helyzete. Ugyan hű maradtál a sorozathoz, azt még ebből a történetből sem tudtam kideríteni, hogy vajon miért maradtak együtt. Vagyis inkább minek?
Rövidre zárva attól függetlenül, hogy hosszú a prológus, tetszett, és kíváncsian vártam a folytatást. (Vártam volna, ha nem kezdem el nézni az AHS-t)
5/4
Mennyi esélye van a blognak?
Mivel a prológusban nem volt annyi depresszió, hogy felkössem magam olvasás közben, adok neki egy esélyt.
Fogalmazás, íráskészség:
A tartalmat elolvasva találtam egy mondatot, ami eléggé értelmetlen. Nem kell oda a „noha”, mert nem magyarázod meg, hogy miért írtad. Inkább úgy kellene, hogy „noha fiatal,” <- ez esetben az „ellene” szó sem kell.
Violet Harmon egy tizenhét éves lány, noha fiatalsága ellenére már sok problémával találkozott, többek között azzal, hogy családja kettészakadt, nincsenek barátai, és van egy sötét titka, amit senkinek sem mondhat el.
Általában elrontod az „-e”-s igéket, mindig szóközt raksz a kötőjel elé, ami felesleges.
„Óriási törést-zúzást hallok, ezért lemegyek megnézni, hogy anya nem veri -e szét apa fején az új kanapénkat.”
„Ez mellett” és „az mellett” nem létezik. Csak „emellett” és „amellett”.
Az a gondolat fojtogatott, hogy Tate egy teljesen más ember, mint aminek gondoltam - veszélyes, az mellett pedig hűvös és titokzatos.
H: Az a gondolat fojtogatott, hogy Tate egy teljesen más ember, mint aminek gondoltam - veszélyes, amellett pedig hűvös és titokzatos. (3. fejezet)
Ahhoz képest, hogy már elkezdted javítani a fejezeteket, szinte mindegyikben találtam egy-két elírást. Nem ártana újra átolvasni, bemásolok párat – nem mindet -, hogy ezzel is segítsem a munkádat:
Prológus: Nevetséges gondolat, hiszen sosem voltunk normálisak, legavlábbis amióta betöltöttem a tizenkettedik életévemet, azóta biztos nem!
A vagdosás nem tartozik rájuk, nem tartozik senkire, ez az n egyéni gondom.
1. fejezet: A suli szabályai közt az is ott van, hogy tilos a nyilvános helyeken dohányozni, de igazából leszrják ezeket, csak a látszat miatt áll fenn, ahogyan minden más is.
Anyu ül az sztalnál, szemben vele pedig apa.
Első pillantásra nem nézném többnél tizenhatnál, de amikor jobban szemügyre veszem, igazából elég érettnek tűnik ahhoz, hogy tizennyolcévesnek lássam.
2. fejezet: Természetesen megvan a maga története ennek az alacsony mennyiségnek, mégpedig az, hogy éllítólag kísértetek lakoznak itt, akik még a mái napig is ostromolják ezt a helyet.
Először azt hiszem, hogy me akar csókolni, amire még enyhén szólva nem vagyok felkészülve.
5/4, fogalmazás oké, elírások viszont vannak.
Történet:
Az első fejezetben éreztem igazán, hogy megismerhetjük a főszereplőt. Az érzéseit és gondolatait többnyire mi is átérezzük, és sikerült elérnie, hogy egy szempillantás alatt megutáljam a szülőket úgy, hogy közben őket is sajnálom. Fogalmam sincs, hogy miért, de az anyuka helyzetét sokkal jobban megértem, s bár alig foglalkozik Violettel, mégis szomorú vagyok, ha rá gondolok. Meglepő módon az apukát egyáltalán nem tudom elfogadni, színtiszta gyűlölettel gondolok rá, és mindig azt várom, hogy mikor döf valaki a mellkasába egy hatalmas kést. Voltaképp ő tehet mindenről.
Egy nagyon pöppet – konkrétan egy bekezdésnyit – olvashatunk az iskoláról. Naná, hogy Violet a fekete bárány, őt már rögtön mindenki kibeszéli az első nap, függetlenül attól, hogy nem csinált semmit. Lehetséges egyáltalán ilyen?
Ezen kívül megismerhetjük rég várt fiú főszereplőnket, Tate-t, aki pszichopata. Hú, nem semmi, igaz? Persze, mondanátok, hogy millió egy olyan blog van, ahol depressziós csajszik belezúgnak a pszichopata pasiba, ám Miranda az első ilyen blogok között szerepelt, ezért kíváncsian olvastam tovább, hogy no vajon ebből mi sülhet ki? (Egy kis agy.) Tate Violet apjához jár kezeltetni magát, amit azért nem értek, mert minek megy a pszichopata egy pszichopata pszichiáterhez? (Aki ezt ki tudta mondani, annak respect.)
Kiderül, hogy Tate annyira nem pszichopata – vagyis de, de mégsem -, mert jófiú módjára folytat bájcsevejt főhősnőnkkel, aki ezt kihasználva kiölti lelke nyomorát. (Öribari szagot érzek.)
Aztán megjelenik APA, aki hazazavarja ifjú lányának egyetlen udvarlóját. Hát, nem romantikus? (Viccen kívül, ez még a valóságban is g.á.z.)
A második fejezetben megismerkedünk Leah-val, aki szintén depressziós, emiatt Violet egyből megkedveli, és mintha 1000 éve ismernék egymást, mesélni kezdenek életük történetéről. Leah szeretne szellemeket idézni, ezért megkéri Violetet, hogy használhassa a pincéjüket. A lány persze nem örül, nem is értem miért, hisz’ szereti a bizarr dolgokat, nem? Megkéri Tate-t, hogy ijessze el Leah-t (igazi öribari), aki meg is teszi, és nem épp a legszebb módon. Megmondom őszintén, hogy az a gif nem kellett volna, mert most, hajnali háromkor másra se vágytam, csak egy kis szívinfarktusra. Ezután Leah sikítva elmegy, Violet pedig sírásban tör ki, mert… Miért is? Tate megijesztette? Hát, az ő ötlete volt, egy pszichopatának azt mondani, hogy ijesszen el valakit, egyenlő a halállal.
Szerencséje van Leah-nak, hogy nem halt meg. Jó, szerzett három karmolást, meg egy enyhe szívinfarktust, de legalább nem jut többet az az ostoba ötlet az eszébe, hogy „idézzünk szellemeket”.
A harmadik fejezetben ismét beszélgetnek egymással a két jó barát (Leah és Violet), ám a lány nagyon megharagudott Violetre, mert konkrétan azzal fenyegette, hogy FELJELENTI. FEL-JE-LEN-TI. MIÉRT? *caps off* MIÉRT? Mi oka van egy nem csak depis, de bolond lánynak arra, hogy feljelentsen egy másik depist, aki legalább nem bolond? Szellemidézés gyanánt? Azt hiszem, ezt mész a Szí Esz Áj, Losz Ándzselesz is megirigyelné. Violet egyedül maradt. Ismét. Tate-tel nem beszél, mert… mert nem, a szüleivel nem beszél, mert… mert nem, magával nem beszél, mert… mert miért ne?
Kiderül még az is, hogy az édesanyja terhes. Jelzem, még mindig CSAK a harmadik fejezetnél tartunk, de már több dolog történt, mint kecskefing a mezőn. Voltaképp ezen annyira felháborodik Violet – mármint a terhességen, nem a kecskefingon -, hogy nagyon. Tényleg, nagyon. Ami jogos is, hisz nézzük meg a szülők helyzetét – nem valami rózsás.
Az apuka elutazik, ezzel egyedül marad Violet és az anyja, rendesen összevesznek, majd Violet… tovább hallgatja a zenét. Komolyan, ez a csaj csak a zenebonán él.
Amikor azt mondtam, hogy eszeveszettül rohannak az események, nem vicceltem. Jelzem, még mindig csak egy fejezettel járok előrébb, mégis több akció volt a negyedik fejezetben, mint egy két órás akciófilmben. Talán ez volt a kedvenc részem – a történetben és a sorozatban is. Megérkeztek a betörők, akiknek nemrég Violet kopácsolt ki az ablakon. Kiderül, hogy ők is buggyantak (itt mindenki az), ugyanis Violetet vízbe akarják fujtani, az anyukát pedig megkéselni. Mindezt egy régi történet miatt, ami visszanyúlik száz évre. Egyszer csak megjelenik a szőke herceg – Tate -, aki arra utasítja Violetet, hogy csalogassa le a betörőket a pincében. MIT KERESETT OTT? Lehetséges, hogy lenn maradt, amikor összevesztek Vioval? Ott éjszakázott két héten át? Remélem, hogy azért nem ennyire bolond. Na, mindegy, erre remélem, a későbbiekben fény derül; a lényeg, hogy megmenekült a két nőszemély, akik elkezdenek az utcán FUTNI segítségért kiáltva. Komolyan, csak nekem jutna eszembe, hogy bekopogjak egy házba, ahol telefonhoz jutva hívnám a rendőrséget? Valószínűleg.
Az ötödik fejezet már kissé laposabb, mint a többi. Nem igazán történik benne semmi azon kívül, hogy megjelennek a zsaruk, s kikérdezik Violetet és a szüleit. Violet valamiért – tényleg nem tudom, miért – felkapja a vizet, konkrétan elküldi a rendőröket pipacsfalvára, meg vissza. Hul á logiká? Mindegy is, visszatért a legutáltabb ember a történetben; az apuka. Bámmeg, már kezdtem örülni, hogy őt is megtámadta valami mumus. Azért még reménykedek.
Visszatért hőn szeretett Tate bácsink, aki azt hiszem már minden fejezetnél jelen lesz. Beszélget Violettel apró kis semmiségekről, mint a „mit keresel itt” „hogy kerülsz ide” „kell cigi?”.
Szívesen írnék még sorokat erről a fejezetről, de az a helyzet, hogy más nem igazán történt. Ja, de. Violetet el akarják küldeni dilidokihoz. FUCKING dilidokihoz. Nadehát az az egész családnak kellene!
5/5
Kommentárok:
„Kissé személyes ügy, de azért örülök, hogy megosztotta velem, mivel, nem szeretném elkiabálni, de emberemre találtam.”
Majd együtt vagdossátok magatokat, és koccintotok a marék gyógyszerre, hát nem csudiszupi? ^^
„Próbálom kitalálni, hogy mire megy ki a játék.”
Nocsak, nocsak, Monopolyzunk?
„Édesapám eddig nem is törődött velem rendesen, és most valami hőst akar játszani?”
Ő az új Pikáccsú.
„Tate tényleg rendes fiú, vele hasonlóval még nem találkoztam, ráadásul szerepel azon a rövid listán, akiket kedvelek, és ez egy ilyen undok embernél, mint nálam, igazán furcsa.”
Valószínűleg csak nekem vannak furcsa barátaim.
„Van még egy csomó más rémsztori is, a legtöbb a pincében játszódik, ott kezdődik minden. Nem tudom, hogy higgyek -e benne, vagy inkább ne, mindenesetre eléggé izgalmas dolog egy ilyen régi épületben élni.”
Izgalmas? IZGALMAS? Izgalmas, ha kapsz egy kiskutyát. Ez kérlek, VÉR-FAGY-ASZ-TÓ.
„Abban tartom a pirulákat, amiket be szoktam venni, amikor nem birok aludni. Lenyelem egy marékkal, majd visszafekszem az ágyra.”
Nem vagyok egy matekzseni, nem igazán vágom a mennyiségeket, de EGY MARÉK??????? Víz nélkül? Én anélkül egy felet nem bírok lenyelni.
„Szeretném enyhíteni a fájdalmamat, és talán ez segíthet.”
Hát, ő, izé… nem.
„Nem fog megoldani semmit sem, de ad egy kis gondolkodási időt a szervezetemnek.”
Minek kell egy kis gondolkodásnyi idő a szervezetednek? Mióta tud a szervezet gondolkodni?
„Hirtelen felindulásból kikopogok az ablakon, majd lesem a reakciójukat. Mindhárman összerezzennek, majd kővé dermednek.”
Nettyke reakciója egy ilyen szituációban: *szívinfarktus* *sokkhatás* *elbúj a takaró alá*
„Hahú, még kezet sem fogtam soha fiúval, egyáltalán nem illik rám ez a jelző.”
Na HAHÚÚÚ!
„- Az a valami meg is ölhetett volna mindkettőnket. Ennyivel tartozol nekem, amiért nem jelentettelek fel a rendőrségen téged is meg Tate-et is”
És mit mondtál volna, édes aranyvirág rózsabimbóm? „Megtámadott a sátán?” Esetleg: „Hát, szellemeket idéztünk, aztán hopp, megjelent egy ördög”. Igen, ez jelentős ok arra, hogy valaki feljelents.
„- R. Franklin leszármazottjai vagyunk. Ő volt az öregapánk. Nem tudom, hogy ismeritek -e a történetét…”
Ő találta ki Frankensteint, nem?
„Akkoriban a nővérek igazán becstelen ribancok voltak.”
Most már nem azok?
„- Ugye nem baj, ha körülnézek a hűtőben? A műsor nemsokára kezdődik, én pedig rohadtul éhes vagyok.”
Én is éhenkórász vagyok, de hogy mészárlás közben kajálni? Hozd a popcornt.
Összesen: 50/33+1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése